„Az újdonság, mely a legnagyobb várakozást keltette, Kodály Szimfóniája volt: ezt az 1961-es luzerni ősbemutató után első magyarországi előadásként vezényelte Ferencsik, 1962. június 11-én, az évadzáró koncerten. A „fensőbbség”, melynek Kodályhoz való viszonya mindig is ambivalens volt — megadta neki a kötelező tiszteletet, de tetteit gyanakvással szemlélte —‚ viszolygott e műtől; rossz néven vette a svájci első előadást; alkalmasint azt is, hogy annak karmestere az emigráns Fricsay volt. A hazai közönség azonban megértéssel fogadta a Mester hetvenkilenc esztendősen írt, tüntetően tonáis alkotását, melyet át- meg átszőnek a szerző önéletrajzának szálai.”