Közreműködik:
Kovács Balázs – harsona
Szatzker Zsanett – harmonika
Dóczi Áron, Tallián András – hegedű
Baráti Eszter – cselló

Závodszky Magdolna – hegedű
Kondor Péter – brácsa
Balogh Endre – cselló
Boldoghy-Kummert Péter – bőgő
Dallos Erika – zongora

A verseket válogatta, és előadja Kautzky Armand, Jászai Mari-díjas színművész.
Műsorvezető: Tóth Endre, zenetörténész

Műsoron:
A. Piazzolla: Le Grand Tango
A. Dvorák: Bagatellek, op. 47

F. Schubert: A-dúr zongoraötös („Pisztrángötös”), D. 667

Helyszín:
Óbudai Társaskör
1036 Budapest, Kiskorona utca 7.

Szenvedélyes argentin tangó, szláv érzelmesség és a bécsi korai romantika nemes dallamossága – így néz ki a
Budapesti Filharmóniai Társaság kiváló zenészeinek októberi kamarazenei menüje. A kalandozás egyszerre térbeli, időbeli, sőt a stílusok változatosságára is értendő, hiszen Astor Piazzollát a szülőhazája védjegyének tekinthető tánc, az
argentin tangó inspirálta sajátos műfaj, az „új tangó” (tango nuevo) megalkotására, melyet – ma már nem is gondolnánk – a kezdetekben idegenkedve fogadtak még Argentínában is. Az argentin komponistát – akiről később a Buenos Aires-i repülőteret is elnevezték – Bach, Paganini és a jazz egyaránt megihlette, bár a szerző szerint az új műfaj legfontosabb összetevői: „tangó+tragédia+komédia+bordély”. A Le Grand Tango eredetileg csellóra és zongorára született 1982-ben, a legendás csellista, Msztyiszlav Rosztropovics számára, aki csak évekkel később tűzte először műsorára. Most harsonaharmonika átiratban hallgathatjuk meg, de a Piazzolla-művet követő Dvořák-bagatellek sem egészen a cseh szerző által megálmodott felállásukban hangzanak el, hiszen az alapvetően házimuzsikálásra szánt rövid, ám annál érzelmesebb darabok a vonóstrión kívül eredetileg a háztartásokban gyakran fellelhető harmóniummal vagy zongorával egészültek ki, most azonban ugyancsak harmonikát hallhatunk az említett billentyűs hangszerek valamelyike helyett. Az 1878-ban – a zeneszerző egyik legsikeresebb időszakában – mindössze tizenkét nap alatt komponált sorozat után a koncertet Franz Schubert talán legismertebb, legnépszerűbb kamaraműve, az 1819-ben keletkezett Pisztrángötös zárja, melynek hangszerelése ugyan az eredeti lesz, de érdekesség, hogy pusztán prózai
okai vannak annak, miért nem hagyományos vonósnégyes csatlakozik a zongorához. Ezekről a kulisszatitkokról majd
Tóth Endre zenetörténész mesél bővebben, a próza mellett a líráról pedig a csodálatos orgánumáról is híres nagyszerű
színművész, Kautzky Armand gondoskodik.

Közreműködik:
Kisfaludy Márta, Marosné Molnár Zsófia - hegedű
Winkler Zsófia - brácsa
Sabján Anikó - cselló

Műsorvezető: Mona Dániel, zenetörténész

Műsoron:
Alexander Borogyin: D-dúr vonósnégyes No. 2
Anton Webern: Langsamer Satz

Helyszín:
Martonvásár, ATK Agroverzum, Előadóterem
2462 Martonvásár, Brunszvik u. 2.

Néha szívszaggató, olykor andalító vagy épp múltidéző. Csak pár szó, ami a romantika korának zenéjéről eszünkbe juthat. Habár Anton Webern nevét elsősorban a 20. századi, modern zene műfajával kapcsoljuk össze, korai műveiben ő maga is a romantika útjain járt. Vonósnégyesünk az ő és Alexander Borogyin zenéjén keresztül vezetnek minket végig az érzelmek ösvényein, a találkozások örömétől a búcsú nosztalgiájáig.

Karmester:
Vajda Gergely

Közreműködik:
Horti Lilla - Junior Prima, és Cziffra -díjas operaénekes,
és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Műsoron:
Schubert-Dohnányi: f-moll fantázia - zenekari átirat
Mahler: 1. (D-dúr) szimfónia („Titán”) – 2. Blumine
Liszt: Prométheusz - szimfonikus költemény

Orbán György: szimfonikus finálé
Bartók: Öt népdal énekhangra és zenekarra, BB 71, op. 15
Kodály: Marosszéki táncok

Helyszín:
Zeneakadémia Nagyterem
1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.

Ünnepi Nagykoncert a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 169. évfordulója alkalmából.

Nemzetközi viszonylatban is páratlan múltra tekint vissza az Erkel Ferenc által 1853-ban alapított Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. A magyar zenekultúra legfényesebb évtizedeiben – Bartók, Kodály, Dohnányi, Mahler idejében – szinte minden fontos magyar zenei esemény az együtteshez fűződött. A novemberi ünnepi hangversenyen minden szerzőnek, műnek szoros kapcsolata van hazánk első hivatásos professzionális szimfonikus zenekarához.
Kultúrtörténeti esemény volt Schubert halálának 100. évfordulójáról megemlékező ünnepélysorozat, amelynek záróestjén először hangzott el az f-moll fantázia zenekari változata, az akkori elnökkarnagy, Dohnányi tollából. Bartók is e zenekar számára dolgozta át öt zongorakíséretes népdalát a Társaság 80. születésnapjára, és bár Kodály Zoltán a Marosszéki táncok zenekari változatát Arturo Toscanini ösztönzésére készítette el, itthon mégis a Filharmóniai Társaság játszhatta először.
Mahler éppen a budapesti operaház igazgatójaként működött, amikor 1889-ben befejezte 1. szimfóniáját, természetesnek tartotta tehát, hogy új alkotását a Filharmóniai Társaság Zenekarának élén mutassa be – ebben a korai változatban szerepelt még a később elhagyott „Blumine” tétel.
Az ünnepi műsorról nem hiányozhat a zenekar történetét meghatározó Liszt Ferenc sem, aki a humánumért, az emberiségért szenvedő hős szimbólumát látta Prométheuszban. S mivel az együttes az új magyar zene mindenkori elkötelezett támogatója, mindehhez egy kortárs magyar alkotás, a páratlanul egyedi stílusban alkotó, de a hagyományokhoz mégis mindig hűséges, Kossuth-díjas Orbán György új műve szólal meg.

Az esten Vajda Gergely vezényel, szólistaként pedig az egyik legkiválóbb fiatal operaénekes, Horti Lilla lép színpadra.

Közreműködik:
Dóczi Áron - hegedű
Simon Manuela - hegedű
Nagao Haruka - brácsa
Kondor Péter - brácsa
Baráti Eszter - cselló
Dallos Erika – zongora

Műsorvezető: Mona Dániel, zenetörténész

Műsoron:
Vajda János: Zongoranégyes
Mozart: C-dúr Vonósötös, K. 515

Helyszín:
Martonvásár, ATK Agroverzum, Előadóterem
2462 Martonvásár, Brunszvik u. 2.

Mozart nevét hallva a bécsi klasszika jól ismert hangzásvilága, a különböző uralkodók udvari muzsikái elevenedhetnek meg előttünk, de vajon hogyan hat a jelen kor zeneszerzőire mindaz az ismeret, amelyet a zenetörténeti és -elméleti tanulmányaik során nagyító alá helyeztek? Visszaköszön-e a modern zenében a múlt klasszikája? Vajda János,
Kossuth-díjas zeneszerző Zongoranégyesét hallgatva, többek között erre is fény derülhet.