Közreműködik:
Ecseki Anikó – hegedű, Pólus László – cselló, Bozay Melinda – zongora

Könyves-Tóth Mihály, Winkler Balázs, Nagy Csaba – trombita, Tóth Balázs – kürt, Kovács Balázs – harsona, Lukács Gergely, Keresztesi Bálint – tuba

Az est házigazdája: Tóth Endre zenetörténész
A verseket válogatta és előadja: Ficza István színművész

Műsoron:
Franz Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Claude Debussy: G-dúr zongoratrió, L. 5

- szünet -

Jean Sibelius: Prelúdium, JS 83
Wilhelm Ramsøe: 1. (F-dúr) kvartett, op. 20 – 1. Introduction: Adagio – Allegro
Jean Sibelius: Andantino és Minuet, JS 45
Wilhelm Ramsøe: 4. (Asz-dúr) kvartett, op. 37 – 3. Scherzo. Allegro vivace; 4. Allegro molto
Jean Sibelius: f-moll nyitány, JS 146

Helyszín:
Óbudai Társaskör
1036 Budapest, Kiskorona utca 7.

A Budapesti Filharmóniai Társaság novemberi kamaraestjének programja ezúttal is izgalmas ívet jár be, a téli esték bensőséges hangulatára készítve fel az Óbudai Társaskör közönségét. Schubert Notturnója a romantika hajnalának lírai szépségű darabja, amely feltételezhetően a híres B-dúr trió részét képezte volna, s az éjszaka meghitt mozdulatlanságát idézi meg. Debussy G-dúr triója pedig már egy egészen más korszakba röpít bennünket: a mindössze tizennyolc éves komponista itt még ugyan szárnyait bontogatja, és talán első hallásra nem is sejtenénk, ki a szerző, mégis feldereng benne az impresszionista mester későbbi stílusának színgazdagsága. A kéziratot évtizedekig elveszettnek hitték, és csak az 1980-as években került újra elő, így ma is valódi ritkaságnak számít. Az est második részében a rézfúvósok hangja tölti be a termet. A finnek nemzeti zeneköltőjének, Sibelius születésének 160. évfordulóján különleges alkalom, hogy rézfúvós szeptettre írt művei most először szólalnak meg Magyarországon. A ritkaságokhoz a hazánkban szinte ismeretlen dán mester, a később a granadai Alhambra karmestereként is működő Ramsøe kompozíciói társulnak, amelyek a 19. századi skandináv zenekultúra elfeledett világát idézik. Legyünk tanúi ismét költészet és muzsika találkozásának egy olyan estén, melyen az „északi fény” árnyalatai különös ragyogást adnak a kamarazene sokszínűségének.

Karmester:
Somogyi-Tóth Dániel

Közreműködik:
Balázs János - zongora

Műsoron:
Kodály: Galántai táncok
Liszt: I. (Esz-dúr) zongoraverseny
Dohnányi: fisz-moll szvit op. 19
Liszt: II. magyar rapszódia

Helyszín:
Kölcsey Központ, Nagyterem
4026 Debrecen, Hunyadi u. 1-3.

Kodály zenekari művei közül talán a leggyakrabban játszott az 1933-ban keletkezett Galántai táncok. Eredetiségét és népszerűségét önéletrajzi meghatározottsága mellett elsősorban tematikus gazdagságának és pazar hangszerelésének köszönheti. Kodály gyermekkorának egy részét a felvidéki Galántán töltötte, ahol ekkoriban még élt a Mihók prímás nevéhez köthető előadói hagyomány, melynek dallamanyaga egy 1800-as bécsi kiadványban is fellelhető. Az apropót a mű megkomponálásához a Filharmónia Társaság Zenekarának nyolcvan éves jubileuma szolgáltatta. A mesterien formált darab egyidejűleg alkalmazza a verbunkos zenék jellegzetes lassú-gyors szerkezetét, dallamvilágát, pontozott és szinkópált ritmusait. A tökéletes dramaturgiával felépített partitúra valójában egy falusi életképet tár elénk, mely a melankóliától a játékosságon át a féktelen vigadozásig terjedő skálán járja be a hangulatok széles skáláját.

Liszt népszerű Esz-dúr koncertjének első fogalmazványa 1849-es keltezésű, melyet aztán szerzője – szokásához híven – többször átdolgozott. Szerkesztésmódja rendkívül koncentrált, három – gyakorlatilag egybekomponált – tétele mégis jól felismerhető. Kezdetét erőteljesen induló karakter jellemzi, mely aztán később a viharos fináléban is visszaköszön. A darab középrészében előbb a mélyvonósok kapnak lehetőséget, majd a szólóhangszer veszi át a vezető szerepet. A harmadik szakasz scherzo-jellegű funkciót tölt be, melynek során a zongorajáték szinte valamennyi virtuóz mesterfogását élvezhetjük, majd a már említett hatásos finálé zárja le a romantika korának egyik legnépszerűbb versenyművét.

Dohnányi Ernő négytételes fisz-moll zenekari szvitjét 1908-ban Berlinben komponálta, A darab formailag és hangzásában közel áll a szimfónia világához, bár tételszerkezete inkább a szvit hagyományait követi. Dohnányi stílusa ebben a műben még erősen emlékeztet Brahmsra, de felfedezhető benne Liszt, Wagner és a korai Richard Strauss hatása is. A darab nyitótétele drámai és erőteljes, megmutatkozik benne Dohnányi mesteri hangszerelése és formakezelése. Ezt követi a játékos, szikrázóan virtuóz Scherzo. A harmadik tétel, a Romanza a mű lírai csúcspontja, a záró Rondó pedig lendületével és vidámságával jelent feloldást az előző tételek után.

Liszt Ferenc II. magyar rapszódiája a legismertebb a tizenkilenc hasonló műfajú darabja közül, világszerte az egyik legnépszerűbb magyar vonatkozású kompozíció. Az eredeti zongoramű 1847 körül keletkezett, gróf Teleki Lászlónak szóló ajánlással. Rövidesen számos átiratban - így zenekari változatban is – elterjedt. A rapszódia zenei anyagát és szerkezetét tekintve erőteljesen támaszkodik a verbunkos és a csárdás hagyományokra. Lassú, melankolikus bevezetővel indul, melyet később a csillogóan virtuóz szakaszokból álló Friss követ. A rapszódia zenekari hangszerelését Doppler Ferenc készítette 1855-ben. Munkáját Liszt jóváhagyta, de kisebb változtatásokat is végzett rajta.

Közreműködik:
Közreműködik:
Rajka Imola – hegedű
Paul Éva – hegedű
Babácsi Csaba – mélyhegedű
Stankowsky Endre – cselló

Beethoven és Brunszvik Teréz levelezéséből részleteket adnak elő:
Szvetnyik Kata és Hajmási Dávid

Az est házigazdája:
Mona Dániel zenetörténész

Műsoron:
Torelli: Karácsonyi concerto grosso, op. 8/6
Mozart: C-dúr vonósnégyes, K. 465 – 2. Andante cantabile
Beethoven: F-dúr vonósnégyes, op. 18/1 – 4. Allegrol
Corelli: Karácsonyi concerto grosso, op. 6/8
Karácsonyi dalok

Helyszín:
HUN-REN ATK Agroverzum, előadóterem
2462 Martonvásár, Brunszvik u. 2.

„Ferenc útján kaptam egy emléket a mi nemeslelkű Beethovenünktől. Ez nagy örömet szerzett nekem. Nem a szonátáit értem ez alatt, amelyek nagyon szépek, hanem egy kis levelet…”
Sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint Beethoven „halhatatlan kedvese” Brunszvik Teréz volt. Most már tudni véljük, hogy Teréz „csak” a szellemi társa volt Beethovennek, testvére Jozefin viszont nagyon is közel állt a zeneszerző szívéhez. Teréz levelei, naplóbejegyzései és visszaemlékezései, valamint Beethoven levelei tanúsítják tiszteletteljes kapcsolatát a zeneszerzővel.

Az esti programon ezekből és Brunszvik Teréz karácsonyi naplóbejegyzéseiből idézünk fel néhányat a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara közreműködésével.

Közreműködik:
Wind+ együttes
Rácz János – fuvola, Szélpál Krisztina – oboa, Várnai Beáta – klarinét, Hartenstein István – fagott, Tóth Gábor – kürt, Demeniv Mihály – harmonika, Tóth János – ütőhangszerek, Dénes Ábel – nagybőgő

Trio Flauticello
Gjorgjevic Dóra, Vargáné Menyhárt Zsuzsanna – fuvola, Boldoghy Kummert Péter – cselló

Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
A verseket válogatta és előadja: Császár Angela, Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész

Műsoron:
Vajda János: Szeptett – budapesti bemutató
Csajkovszkij: A diótörő – részletek Balogh Sándor átiratában
Piazzolla: Libertango
Irving Berlin: Puttin’ on the Ritz
Jon Hendricks: Four Brothers

szünet

Händel: Salamon, HWV 67 – Sába királynőjének bevonulása
Bach: 3. (D-dúr) szvit, BWV 1068 – 2. Air
Bach: G-dúr orgonaszonáta, BWV 530 – 1. Vivace
Bach: G-dúr szonáta, BWV 1027 – 4. Allegro Moderato
Vivaldi: g-moll triószonáta, RV 81
Vivaldi: A négy évszak – Tél, RV 297 – 2. Largo
Karácsonyi dalok a Trio Flauticello válogatásában
Csajkovszkij: A diótörő – részletek

Helyszín:
Óbudai Társaskör
1036 Budapest, Kiskorona utca 7.

A Budapesti Filharmóniai Társaság decemberi koncertje ezúttal is a karácsonyvárás időszakát köszönti. Estünk a tél kontrasztjaira épít – az árnyékra és a fényre, az elmúlásra és a megújulás ígéretére – barokk és kortárs kamarazene, romantikus és modern hangzásvilág elegyítésével.
A program első felében a Wind+ együttes mutatja meg, milyen sokféle arcot ölthet a fúvós kamaramuzsika. Vajda János új, budapesti bemutatóként elhangzó Szeptettje mellett Csajkovszkij Diótörőjének mesevilága, valamint Piazzolla, Berlin és Hendricks művei révén a klasszikus zene és a könnyedebb stílusok között szabadon mozgó kaleidoszkóp bontakozik ki.
A koncert második részében a Trio Flauticello műsora a barokk eleganciát és a meghittség hangjait hozza el: Händel, Bach és Vivaldi zenéje, valamint karácsonyi dallamok teremtik meg a gyertyafényes esték ünnepi hangulatát.
A zenéhez ezúttal is társul költészet – Császár Angela színművésznő válogatásában és előadásában versek segítenek az adventi várakozás elmélyítésében, Tóth Endre zenetörténész pedig rövid háttértörténetekkel vezeti be a közönséget a művek világába.

Közreműködik:
Vida Mónika Ruth zongoraművész,
a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara

Műsoron:
Sergei Rachmaninov: b-moll szonáta op. 36 no. 2
Liszt Ferenc: d-moll transzcendens etűd no. 4
Liszt Ferenc: Spanyol rapszódia S.254

Szünet

Sergei Rachmaninov: d-moll zongoraverseny op. 30 no. 3

Helyszín:
Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

Vida Mónika Ruth Junior Prima- és Cziffra Tehetség-díjas zongoraművész. Kitüntetéses zongoraművész diplomáit és művésztanári oklevelét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte meg. Számos nemzetközi zongora- és kamarazenei verseny díjazottja. Szólistaként és kamarazenészként egyaránt aktív, rendszeres vendége hazai és nemzetközi koncerttermeknek. Fellépett Európa legtöbb országában, valamint Ázsiában, Afrikában és az Egyesült Államokban is. jelenleg a Zeneakadémia doktorhallgatója, négy kisgyermek boldog édesanyja.