„Említésre méltó, hogy a világháború idején, amikor minden más külföldi művésztestület száműzte műsorából az ellenséges országok fiainak műveit, addig nálunk nemzetiségre való tekintet nélkül éppúgy tiszteletben tartották a mesterműveket, mint békében és sem a francia, sem az olasz vagy cseh mesterek művei nem szorultak háttérbe hangversenyeink műsorán. Jellemző Filharmóniánk emelkedett felfogására a művészet igazi céljáról, ami nem lehet más, mint a lélek harmonikus békéjének a megteremtése.”