Erkel Ferenc fia, Sándor veszi át az elnökkarnagyi posztot     Erkel Sándor működése - Bónis Ferenc szavaival – a filharmonikusok XIX. századának „Aranykora” volt, amely 1892-ig tartott. Működésének méltatását az 1881/1882-es évadról készült jelentés szerint igen meghatározónak tartották: „Teljes méltánylattal kell szólnom e helyen Erkel Sándor igazgató úrról – írta Podmaniczky –‚ mert ő nem várva be azon időpontot, amikor a magán énekesekre kerülhetend a sor, egész eréllyel hozzá látott [a dalműszak rendezéséhez] első kinevezése után. – Richter János a mily kitűnő zenész volt, épen oly rossz dalmű igazgatónak mutatta be magát, – s ezt azóta is bebizonyította. Ő csak is Wagner-cultussal, a philharmoniai hangversenyekkel gondolt, de arra nem volt gondja, hogy a nemzeti színház közönsége a nemzeti színházban mit hall, s mint hallja azt előadva. [...] Erkel Sándor – Richter János igazgatói mulasztásait hozta első sorban helyre az által, hogy a karokat szám és anyag szerint kiegészítette. [...] Eltudta értetni a zenekarral, hogy ennek tagjai első sorban a nemzeti színház tagjai; a nemzeti színház zenekarának tagjai, s csak másodsorban tagjai a philharmoniai társulatnak.”