„A Budapesti Filharmóniai Társaságnak nemes tradíciói vannak. Ezek ápolása az elmúlt másfél évtizedben megszakadt. Minden tradíció, amely — akármilyen okból — eltávolodik forrásától, megmerevedik, konvenció lesz — a díszes keret tartalom nélkül marad! Vissza kell tehát térnünk a forráshoz, amely nem tűnt el, csak hegyi patak módjára a föld alá került. Ezt a forrást kell újra feltárnunk, napvilágra hoznunk és ennek a forrásnak a segítségével szándékozunk, mi mindnyájan filharmonikusok a régi formát új tartalommal megtölteni. Minthogy megválasztásom a már meginduló évad elejére esett, erre az évre részletes munkatervet adni nem tudok. A választmány eddigi határozataival a magam részéről egyetértek. A Filharmóniai Társaság éppen úgy, mint jómagam, döntő lépésnek tartjuk a díszközgyűlés határozatát és közös energiával látunk munkához. Ezt az évet elsősorban arra használjuk fel, hogy felmérjük erőinket és mulasztásainkat egyformán. Hogy nagy céljainkat nem érhetjük el máról holnapra, az természetes. Lelkesedésben és kitartásban azonban nem lesz hiány. Bizalommal fordulunk a budapesti hangversenylátogatók táborához azzal a kéréssel, hogy támogassanak bennünket munkánkban.”