Pesti Napló, 1933

“Hétfőn a Vigadóban, fényes, előkelő közönség előtt, mint karmester mutatkozott be Igor Sztravinszkij, a világhírű orosz-francia zeneszerző. Sztravinszkij kétségkívül szuggesztív művész a zongoránál, ahol pompás muzsikus temperamentuma szabadon, közvetlenül bontakozik ki, mindamellett a karmesteri emelvényen is fölényes ura mesterségének, szabatosan, plasztikus mozdulatokkal dirigál, finoman, kellemesen keveri a zenekari színeket, csak éppen a született orchestervezetők természetes lendületével marad adósunk. Érdekes, hogy a mai hangversenyen a legmaradandóbb értéknek a Tűzmadár szvitet éreztük (tehát azt a szerzeményét, amelyben a szerző még nem állt a saját lábára, amelyet a francia impresszionizmus kultúrája tart a változó idők felszínén) s maradandók azok a népi témák, ritmusok, amelyeket Sztravinszkij orosz hazájából hozott magával, s amelyekből művészetében ragyogó „párizsi világkiállítást” rendezett anélkül, hogy revelálni tudta volna valódi költői jelentőségüket. (Ez a népi anyag él és vár egy igazi zsenit, egy új Muszorgszkijt.)”