Brahms

Johannes Brahms (1833-1897), német zeneszerző műveit először két évvel korábban, 1877-ben tűztek Brahms-művet műsorukra a filharmonikusok. Az 1979-es hangversenyről a Fővárosi Lapok a következőképpen számolt be: “A harmadik filharmóniai hangverseny tegnap este ismét a redout termeibe gyüjté fovárosunk zenekedvelo közönségét. E harmadik hangverseny érdekesség és siker tekintetében jóval fölülmúlta a másodikat s derék filharmonikusainkkal Brahms, a kituno vendég, osztozott a dicsoségben, hármas minőségben : mint szerző, mint előadó művész és mint karnagy lépvén a közönség elé, mindhárom minőségben fényes eredménynyel. A műsornak mind a négy számát részletesen ismertette tegnapi tárcánk zenei érték tekintetében ; a külső siker a művek értékének megfelelő volt. Berlioz »Lear nyitány«-a volt az első szám s a közönség élénk tetszéssel fogadta; aztán következett Brahms »zongora-verseny«-e , melyet most hallottunk először s melyben a zongorarészt maga a szerző játszotta. Elénk taps fogadta a jeles zeneköltőt és virtuózt kilépésénél s a taps sűrűn megújult a darab eloadása alatt, végeztével pedig hatszoros kihívással tüntette ki a közönség a geniális szerzőt és zongora, művészt. Csekélyebb hatása volt a Liszt Ferenc bizarr szerkezetu »Mefiszto-keringőjé«-nek. Az utolsó szám, a Brahms D dúr szimfóniája, volt az est fénypontja; Brahms maga igazgatta a jelesül működo zenekart, mely teljesen érvényre jutatta a nagyszabású mű gazdag szépségeit. Szünni nem akaró taps és kihívás fejezték ki a közönség lelkesült tetszését. A redoute nagy termei ezúttal is egészen megteltek a főváros színe-javával; az első sorokban ott voltak Haynald bibornok-érsek, Wahrmann Mór és leánya, Bulyovszkyné, gróf Zichy Géza, gróf Apponyi Albert, Éber Nándor, gr. Andrássy Aladárné és még számosan. Filharmonikusaink és igazgatójuk, Erkel Sándor ez estét legszebb sikereik közé sorolhatják.”