Brahms

Johannes Brahms (1833–1897), német zeneszerző műveit először két évvel korábban, 1877-ben tűztek műsorukra a filharmonikusok. Az 1879-es hangversenyről a Fővárosi Lapok a következőképpen számolt be: „A harmadik filharmóniai hangverseny tegnap este ismét a redout termeibe gyűjté fővárosunk zenekedvelő közönségét. E harmadik hangverseny érdekesség és siker tekintetében jóval fölülmúlta a másodikat, s derék filharmonikusainkkal Brahms, a kitűnő vendég, osztozott a dicsőségben, hármas minőségben: mint szerző, mint előadóművész és mint karnagy lépvén a közönség elé, mindhárom minőségben fényes eredménnyel. A műsornak mind a négy számát részletesen ismertette tegnapi tárcánk zenei érték tekintetében; a külső siker a művek értékének megfelelő volt. Berlioz »Lear nyitány«-a volt az első szám s a közönség élénk tetszéssel fogadta; aztán következett Brahms »zongora-verseny«-e , melyet most hallottunk először s melyben a zongorarészt maga a szerző játszotta. Élénk taps fogadta a jeles zeneköltőt és virtuózt kilépésénél, s a taps sűrűn megújult a darab előadása alatt, végeztével pedig hatszoros kihívással tüntette ki a közönség a geniális szerzőt és zongoraművészt. Csekélyebb hatása volt a Liszt Ferenc bizarr szerkezetű »Mefiszto-keringőjé«-nek. Az utolsó szám, Brahms D-dúr szimfóniája, volt az est fénypontja; Brahms maga igazgatta a jelesül működő zenekart, mely teljesen érvényre juttatta a nagyszabású mű gazdag szépségeit. Szűnni nem akaró taps és kihívás fejezték ki a közönség lelkesült tetszését. A redoute nagy termei ezúttal is egészen megteltek a főváros színe-javával; az első sorokban ott voltak Haynald bibornok-érsek, Wahrmann Mór és leánya, Bulyovszkyné, gróf Zichy Géza, gróf Apponyi Albert, Éber Nándor, gr. Andrássy Aladárné és még számosan. Filharmonikusaink és igazgatójuk, Erkel Sándor ez estét legszebb sikereik közé sorolhatják.”