A budapesti hangversenyélet történetében meghatározó jelentőségűnek tekinthető a Vigadó 1865-ös megnyitása, ugyanis a főváros első koncerttermeként fontos kulturális eseményeknek adott teret, s nem utolsó sorban helyet biztosított az ország első hivatásos, rendszeres koncerttevékenységet folytató együttesének: a Filharmóniai Társaság Zenekarának. Bár számos nagy formátumú művész – köztük Debussy, Ravel és Busoni – hangversenyezett a Vigadóban, a filharmonikusok ezen túl számos zenetörténeti jelentőségű mű bemutatásával járultak hozzá a főváros hangversenyéletéhez. Az ő nevükhöz kapcsolódik például Brahms II., B-dúr zongoraversenyének ősbemutatója, amelyet 1879 decemberében Erkel Sándor vezényletével és a zeneszerző tolmácsolásában csendült fel a Vigadóban.

Szintén itt hangzott el a filharmonikusok előadásában 1889 novemberében Mahler I. szimfóniájának a premiere a szerző vezényletével. De a Vigadó adott otthont az 1923-as jubileumi – Pest, Buda és Óbuda egyesítése alkalmából megtartott – koncertnek, amelyen Kodály, Bartók és Dohnányi ez alkalomra komponált ünnepi kompozíciói hangzottak el a Filharmóniai Társaság tolmácsolásában, Dohnányi Ernő vezényletével. A budapesti zeneéletben immár 166 éve jelen levő együttes idei, jubileumi koncertjének helyszínéül tehát nem véletlenül választotta azt az épületet, amely éveken keresztül a filharmonikusok otthonául szolgált: mégpedig a Vigadót.